Mártír lelkipásztorok címen Tófalvi Zoltán megszólaltatta a barátokat, akik Pálfi Géza székelyudvarhelyi esperes plébánosra emlékeztek. Pálfi Géza mindig keményen szembefordult a kommunista diktatúrával, nem tudta megtörni a szekuritaté, a titkosrendőrség. Olyan legenda is keringett, hogy ő volt Márton Áron püspök kiszemelt utóda. Beszédeibe, tanításába mindig belevette az egyetemes magyar történelmet és irodalmat. Negyvenhárom évesen halt meg. Elterjedt, hogy a szekuritátén agyonverték. Erre nincs bizonyíték. Az viszont tény, hogy több katolikus papot megöltek. Egyikük Bokor Sándor, aki Erzsébetbányán volt plébános. Bevitték a nagybányai szekuritatéra, onnan "ismeretlen körülmények között" eltűnt. Később a Dunából halászták ki holttestét. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 30./
2000. november 5.
Bokor Sándor plébános 1972 júniusának elején erzsébetbányai plébániájáról Nagybányára indult, majd eltűnt. Dr. Jakubinyi György A szentek nyomában Erdélyben című hézagpótló kis könyvében emlékezett meg róla. Bokor Sándor /sz. Kolozsvár, 1915. július 15./ 1947-től eltűnéséig erzsébetbányai plébános volt. A hatóságok mindenben akadályozták Bokor Sándor plébános bement Nagybányára, a hívek úgy tudják, hogy beidézték a rendőrségre. Azóta nem látták. Holttestét a Dunából halászták ki, a rendőrség csak novemberben értesítette a plébániát, miután Márton Áron püspök jelentést követelt. Márton Áron magyarázatot kért a belügyminisztériumtól, de azok elutasítottak minden felvilágosítást. /Vízi Zakariás plébános: Főhajtás Bokor Sándor emléke előtt. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 5./
2001. augusztus 21.
A nagybányai Lendvay Márton Színjátszó kör és Alapítvány aug. 13-18-a között első ízben szervezett táborozást a máramarosi színjátszók és kulturális programszervező részére Koltón, a református gyülekezeti otthonban, Varga Károly helyi református tiszteletes jóvoltából. A szórványban élő kis magyar közösségek összetartásáért munkálkodó színjátszók jöttek össze. A lendvaysok, a szinérváraljiak, a hosszúmezeiek, a kapnikbányaiak, ott volt Bodnacsuk Magdolna Rónaszékről, Melencsuk Rozália Magyarláposról, és máramarosszigeti Zahoránszky Ibolya is. Résztvevők érkeztek még Nagybányáról, Domokosról, Erzsébetbányáról és Felsőbányáról. Az előadók között volt Bessenyei István színművész, a Harag György Társulat /Szatmárnémeti/ tagja, továbbá Kiss Kornél és Méhes Béla, a Lendvay alapító tagjai. Sajnos a pedagógusok nem jöttek el. Máramaros megyében még mindig sok helyütt attól is félnek, hogy magyarul megszólaljanak. /Dancs Artúr: I. Színjátszó Tábor - Koltó 2001. Színjátszásról a szórvány szórványában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./
2003. március 22.
A gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye segélyszervezete a Caritas. Ennek részei a Désen, Tordán, Besztercén, Szamosújváron, Erzsébetbányán, Óradnán, Marosludason, Kolozsváron, Kisbácsban évek óta működő kirendeltségek. A dési szervezet feltérképezi a rászorulókat, és a lehetőségekhez mérten segítséget nyújt nekik. 2002-ben a dési Caritas-kirendeltség több mint ezer emberen segített. Tavaly a Gólyahír akció keretében 64 iskola 689 tanulója iskolai felszerelést kapott. A magyarországi gyermekek csomagocskáikkal nagy örömet szereztek itteni kortársaiknak, sok tartós kapcsolat épült ki közöttük. A tordai Caritas-kirendeltségnek sikerült 3000 tankönyvet szerezni a Duna Televízió jóvoltából. Az időseket gyógyszerekkel segítik. /Erdély-szerte több ezer embert segített a Caritas. Segítő kéz a nemzetiségi és anyagi ellehetetlenülésben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./
2003. november 22.
Nov. 19-én, Erzsébet napon került sor Erzsébetbányán a helyi RMDSZ-es önkormányzati képviselők és az RMDSZ-elnök tevékenységi beszámolójára. Vaum Kálmán, RMDSZ-elnök elmondta: hosszas harc után beindulhatott Erzsébetbányán is a magyar nyelvű óvoda és fakultatív elemi nyelvoktatás. Kb. 110 I-VIII. osztályos korú diáknak adatik meg újból a lehetőség, hogy anyanyelven tanulhasson. Több évtizede csak államnyelven tanultak Erzsébetbányán a magyar gyermekek, lassan kialakult egy sajátságos nyelvkeverék, erősen román nyelvi dominanciával átitatott erzsébetbányai tájszólás. Több, mint 20 szülő aláírásával, a helyi intézmény egyes vezetőinek kemény ellenállása ellenére, beindulhatott a magyar nyelvű. Sajnálatos, hogy 11 szülő, megunva az indulás körüli huzavonát, román óvodába íratta (át) gyermekét. /(Farkas E. Zoltán): Erzsébetbányán beindult a magyar óvoda. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./
2003. december 12.
A közelmúltban újra ünnepelt a nagybányai magyar könyvszerető közönség: bemutatták Kis Kornél rendező, műkedvelő színjátszó, tollfogató újabb, második kötetét. Címe: Elvinni a szót, tartalmát a helyi magyar amatőr színjátszó mozgalom története adja. Megközelítőleg egy évszázaddal ezelőtt olyan kiadványok kerültek ki a jó hírnevű nagybányai és misztótfalusi nyomdákból, mint például a Woditska-féle bányászati monográfia, Palmer Kálmán turista-kalauza, Révai Károly költő és műfordító verseskötetei, Schönherr Gyula helytörténeti kiadványai, Teleki Sándor emlékiratai vagy Révész János evangélikus lelkész egyházi jellegű eszmefuttatásai. Az 1989-es fordulatot követően megnőtt a helyi jellegű kiadványok száma. Metz József, Oszóczky Kálmán, Balogh Béla, Dávid Lajos és még sokan mások asztalunkra tették az EMKE-füzetek most már több mint tucatnyi kötetet meghaladó sorozatát. Értékes helytörténeti munkák jelentek meg Máramarosszigetről, Felsőbányáról, Kapnikbányáról, Szinérváraljáról, Szamosardóról, Erzsébetbányáról és más magyarlakta helységekről. Kis Kornél évtizedeken át a nagybányai műkedvelő színjátszás szíve-lelke volt. Idősebb korában, matematikatanári pályafutása végén döbbent rá, hogy a tollforgatáshoz is ért. Első könyve, a Riportok a Kereszthegy tövéből. Most megjelent könyvében legértékesebbek azok a fejezetek, amelyek saját műkedvelői tevékenységéből, élményeiből táplálkoznak. A kötetből megismerhetők azok a műkedvelők, akik több mint fél évszázadon át, hivatásos színház hiányában vállalták az amatőrködés cseppet sem könnyű szerepét. /Klacsmányi Sándor: Elvinni a szót. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), dec. 12./
2005. április 8.
Sok a megoldásra váró probléma a településeken, ahhoz azonban, hogy a minisztériumok segíteni tudjanak, konkrét elképzelésekkel kell előrukkolni, derült ki az érintettek és Bónis István parlamenti képviselő találkozóján. Az eseményen a Gutinon-inneni területek magyarlakta településeinek (Magyarlápos, Erzsébetbánya, Szamosardó, Monó, Koltó, Felsőbánya, Kapnikbánya, Szinérváralja, Sárosmagyarberkesz és Misztótfalu) önkormányzati tisztviselői voltak jelen. Erzsébetbányán a munkahelyteremtést és a turisztikai lehetőségek bővítését tartják a legfontosabbnak. Szinérváralján csökken a gyereklétszám; még egy-két év és nem indul első osztály, mert nem lesz elegendő gyermek. Megoldás lenne, ha a közeli Apáról „importálnának” a váraljaiak gyermekeket, ehhez azonban egy kisbuszra lenne szükség. Segítség lenne, ha az RMDSZ-en belül működne egy olyan 2-3 fős munkacsoport, amely feltérképezné az egyes magyarok lakta településeken felmerülő gondokat. /Dávid Lajos: Önkormányzati „sóhajok” a képviselő asztalán. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), ápr. 8./
2005. június 26.
Erzsébetbánya bányásztelepülés, első írásos említése 1315-ből való. Jenei János plébános elmondta, hogy 1787-ben telepedett ide néhány bányászcsalád, és kezdődött el igazán a bányászat. Ekkor alapították a plébániát és az iskolát is. A plébános tudomása szerint Erdélyben ez az egyetlen helység, amelynek lakói (római katolikusok és görög katolikusok, majd 1948 után görög keletiek) 1769 óta közösen, felváltva használják a templomot. Itt szolgált a gyulafehérvári főegyházmegye elhalálozási sorrendben utolsó vértanú papja, Bokor Sándor, aki 1972-ben pár nappal a bérmálás előtt tűnt el titokzatos módon, s lett az erőszak áldozata. Szeretnének saját templomot építeni a nemzeti és a vallási öntudat megtartása érdekében. Megindult ugyanis egy sorvadási folyamat mind nyelvben, mind a vallási és nemzeti hovatartozás tudatában. Ez a közösség még egy kis magyar sziget, a falu 80 százaléka még magyarul beszél, de a gyerekek már szívesebben használják a román nyelvet, és könnyebben fejezik ki magukat románul. A 2002-es népszámlálási adatok szerint a két helyen, Erzsébetbányán és Kohóvölgyön 1027 római katolikus volt. Ebből 824-en Erzsébetbányán élnek. A templomépítéshez az alapozási összeg közel fele hiányzik. /Erzsébetbányai helyzetkép.= Vasárnap (Kolozsvár), jún. 26./
2005. június 26.
Erzsébetbánya bányásztelepülés, első írásos említése 1315-ből való. Jenei János plébános elmondta, hogy 1787-ben telepedett ide néhány bányászcsalád, és kezdődött el igazán a bányászat. Ekkor alapították a plébániát és az iskolát is. A plébános tudomása szerint Erdélyben ez az egyetlen helység, amelynek lakói (római katolikusok és görög katolikusok, majd 1948 után görög keletiek) 1769 óta közösen, felváltva használják a templomot. Itt szolgált a gyulafehérvári főegyházmegye elhalálozási sorrendben utolsó vértanú papja, Bokor Sándor, aki 1972-ben pár nappal a bérmálás előtt tűnt el titokzatos módon, s lett az erőszak áldozata. Szeretnének saját templomot építeni a nemzeti és a vallási öntudat megtartása érdekében. Megindult ugyanis egy sorvadási folyamat mind nyelvben, mind a vallási és nemzeti hovatartozás tudatában. Ez a közösség még egy kis magyar sziget, a falu 80 százaléka még magyarul beszél, de a gyerekek már szívesebben használják a román nyelvet, és könnyebben fejezik ki magukat románul. A 2002-es népszámlálási adatok szerint a két helyen, Erzsébetbányán és Kohóvölgyön 1027 római katolikus volt. Ebből 824-en Erzsébetbányán élnek. A templomépítéshez az alapozási összeg közel fele hiányzik. /Erzsébetbányai helyzetkép.= Vasárnap (Kolozsvár), jún. 26./
2008. április 13.
Erzsébetbányán 2005. júniusában kezdték meg a római katolikus hívek a templom építését Jenei János plébános vezetésével. A templom elkészült, az Isteni irgalmasság temploma felszentelését 2008 nyarára tervezik. Az építkezési költségeket nagy részben a münsteri egyházmegye papjai finanszírozták, de jelentős részt vállaltak a hívek is. /(B): Elkészült a templom Erzsébetbányán. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 13./
2008. október 5.
Szeptember 21-én Erzsébetbányán dr. Jakubinyi György érsek és Tamás József segédpüspök felszentelték az Isteni irgalmasság és Pietrelcinai Szent Pió tiszteletére épített templomot. A templom építését 2005. júniusában kezdték el. Ünneplőbe öltözött a falu, közel ezer ember fogadta a főegyházmegye főpásztorait. Az első templomot 1769-ben építették a görög katolikus hívekkel közösen, ez a templom 1814-ben leégett. Újabb próbálkozások történtek templom építésére 1872-ben, 1899-ben és 1991-ben, de mindegyik meghiúsult, és így kénytelenek voltak eddig a görögkeleti hívekkel közösen, felváltva használni a templomot. /Bányai Ferenc: Templomszentelés Erzsébetbányán. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 5./
2009. november 8.
Az 1956. októberi magyar forradalomra emlékezve a medgyesi Kolping Egyesületben Harai Pál nyugalmazott plébános, volt börtönviselt pap a diktatúra börtöneiben elhunyt papokról tartott rövid előadást. A gyulafehérvári főegyházmegye közel száz börtönviselt és meghurcolt papja közül már csak néhányan élnek. Az egyházmegye papságának közel egyharmada ilyen vagy olyan formában szenvedő alanya volt a kommunista rendszernek. Harai Pál a gyulafehérvári főegyházmegye börtönökben elhunyt papjait sorolta fel: 1. Dr. Boga Alajos abban az időben az egyházmegyét vezette. 1950. május 10-én tartóztatták le. Ítélete ismeretlen. Több mint négyévi rabság után a máramarosi börtönben hunyt el 1954. szeptember 14-én. Sírja a szegények temetőjében ismeretlen. 2. Sándor Imre kanonok vette át az egyházmegye vezetését 1950. május 10-én. 1951. március 10-én őt is letartóztatták. Az ő ítélete is ismeretlen. 1956. február 4(5)-én halt meg a Ramnicu Sarat-i börtönben. A hírek szerint megfagyott. Sírja ismeretlen. 3. Dr. Maczalik Simon Győző titokban felszentelt püspök csak néhány hónapig vezethette az egyházmegyét. 1951. augusztus 24-én a zsilavai börtönbe került bírói ítélet nélkül. Kétévi raboskodás után 1953. augusztus 17-én halt meg a börtönben. 1966-ban kiásták holttestét és a gyulafehérvári székesegyház kriptájába temették el. 4. Gajdátsy Árpád Bélát, a teológia rektorát Sándor Imre püspöki helynökkel egy napon tartóztatták le 1951. március 10-én. Gajdátsyt kémkedés és hazaárulás vádjával 25 év kényszermunkára ítélte a bukaresti hadbíróság. A nagyenyedi börtönben halt meg 1952. szeptember 14-én. Sírja ismeretlen. 5. Fekete János kézdi-orbai főesperest 1950 májusában tartóztatták le. Brassóban, Ghenceán és Targu-Jiuban volt bezárva. 1952. március 25-én halt meg a börtönben. Halála után több mint egy hónappal sikerült a holttestét az egyik bukaresti klinikáról kilopni és Gelencére hazaszállítani. Amikor a Szekuritáté ezt megtudta, nem szállították vissza, de sürgősen el kellett temetni. 6. Ábrahám Árpád altorjai plébánost 1957-ben tartóztatták le a Szoboszlay-per vádlottjaként Temesváron. Halálra ítélték, 1958. október 11-én tíz másik vádlottal, köztük Szoboszlay Aladár temesvári egyházmegyés pappal együtt kivégezték. Sírja ismeretlen. 7. Ambrus Györgyöt 1956. március 18-án tartóztatták le. Hat év börtönre ítélték. Peripraván, a Duna Chilia-ágán, a börtönhajón halt meg 1960. február 18(?)-án. Szemtanúk szerint megfagyott, holtteste napokig a hajó fedélzetén volt. Sírhelye ismeretlen. 8. Pálfi János jobbágyfalvi plébánost 1958-ban, 84 éves korában tartóztatták le és gyorsított eljárással öt év börtönre ítélték. A marosvásárhelyi börtönben halt meg 1958. november 6(?)-án. Sírja ismeretlen. 9. Bokor Sándor erzsébetbányai plébános 1972. június 5-én gyanús körülmények között eltűnt. Egyesek szerint halálának politikai háttere is van. Kolozsváron temették. /Papp Judit: A kommunizmus vértanú papjai. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 8./ Megjegyzés: csak a gyulafehérvári főegyházmegye papjait sorolta fel. A többi erdélyi egyházmegyének is vannak börtönben elhunyt papjai, így például dr. Bogdánffy Szilárd /Feketetó, 1911. febr. 21. – Nagyenyed, 1953. okt. 2./ püspök, Scheffler János /Kálmánd, 1887. okt. 29. – Jilava, 1952. dec. 6./ szatmári megyéspüspök.
